Néprajzi Kiállítóterem

Zsoldos István emlékkiállítás

2013. november 6 – 2014. március 26.

Zsoldos István (1913-2003)

 

Zsoldos István (1913. november 6. – 2003. március 26.)

Születésének 100. halálának 10. évfordulója volt a 2013-as év.

Kitüntetései:

1981. Pro Urbe Díj

1997. Kisújszállás Díszpolgára Cím

 

 

Helytörténeti gyűjteményünk megteremtője 1913 nov. 6 - án Kisújszálláson született, egyszerű hatgyermekes parasztcsaládba. Gyermekként testvéreivel – szüleit segítve – részt vett a paraszti munkában. De tehetsége, élénk felfogóképessége már korán megmutatkozott, így testvérei közül először került gimnáziumba 1924-ben, majd az érettségi után 1932-ben a jó képességű parasztgyerekek legnagyobb lehetőségeként a Debreceni Református Teológián folytathatta tanulmányait. Lelkészként tért vissza szülővárosába, azonban 1946 után – ahogyan a háború többek pályáját is megváltoztatta – tanári képesítéssel a helyi gimnázium földrajz–történelem szakos tanára lett, emellett osztályfőnök és kollégiumi nevelő is volt, s egy idő után művészettörténetet is tanított. Szorgalmasan és szerényen harminc éven át szolgálta a város közoktatását.

Valószínű, hogy a gimnázium 1944. október 17-én megsemmisült régiségtárának hiánya is inspirálta, hogy tanári pályája kezdetétől néprajzi, helytörténeti és tárgyi gyűjtőmunkába kezdjen; a gimnáziumban néprajzi szakkört vezessen. Ezzel a tevékenységével tanítványait is ösztönözte az ilyen jellegű gyűjtőmunkára. A fiatalokkal gyűjtött anyagot előbb a gimnáziumban helyezték el, majd a városházán, végül 1971. október 28-án a 15 éve hányódó néprajzi gyűjtemény az egykori Morgó csárdában talált helyet. További gyűjtőmunkájának köszönhetően az épület északi termében 1982. október 22-én kunsági szobát alakítottak ki, 1986-ban pedig a Nagykun Tsz dolgozóival kocsiszínt építettek az udvaron. Így vált teljessé munkája révén a gyűjtemény.

1958-tól gyűjtő és leltározási feladatokat is ellátott. Szakköröket, népművelő táborokat szervezett, eleinte csak a gimnáziumban, gimnazistáknak, majd a ’70-es évektől mindezt kiterjesztve a Morgó udvarán, épületében dolgozva a diákok mellett a lelkes önkénteseket is szívesen látta, várta. A szolnoki múzeum munkatársai sokat segítették munkáját, a táborokban többször részt vettek, együtt dolgoztak.

Hagyományápoló tevékenységéhez kapcsolódva 1975-ben dr. Kiss Kálmánnéval újjászervezte az Kisújszállási Öregdiákok Baráti Körét. 1982-ben múzeum-baráti kört hozott létre, amelyben néprajzi gyűjtőmunkát végeztek és gyarapították a helytörténeti gyűjtemény tárgyi anyagát, emellett neves néprajzosok, muzeológusok előadásait hallgatták.

1983-ban Pálóczi Horváth András régész vezetésével lelkesen vett rész Konta falu régészeti feltárásában. 1987-ben alapító tagja lett a Városvédő és –Szépítő Egyesületnek. Sok fiatal egyetemista diplomakészítését, anyaggyűjtését segítette, s középiskolás diákjainak segítségével jelentős pályamunkákat írtak.

Egyik legnagyobb érdeme az Illéssy család történelmi szerepének tisztázása. 1969-ben dr. Szabó Lajossal közösen jelentették meg a „Fejezetek Kisújszállás történetéből” című tanulmányukat. Külön kiadványban írta meg a kisújszállási tűzoltóság 100 éves történetét és az 1863-as nagy-aszály krónikáját. Az 1986-tól megjelenő három kötetes városi monográfia egyik meghatározó szerzője volt, de több tanulmányt is írt a megyei pályázatokra, városi kalendáriumunkba, és a művelődési ház műsorfüzeteibe is.

Több ünnepi rendezvény, városi tudományos ülésszak aktív szereplője, előadója volt. Legnagyobb alkotása – mondhatjuk életműve – a város helytörténeti gyűjteménye lett.

A város sok évtizedes munkáját Pro Urbe díjjal jutalmazta és az elsők között kapta meg a díszpolgári címet.

 

Életében mindig a közjót szolgálta; a lelki gondozás, az oktatás és a helytörténeti kutatás során mindig az vezérelte, hogy képességét, tudását, felhalmozott ismereteit fényként szórva közkinccsé tegye.

FacebookGoogle bookmarkTwitter

Keress bennünket a Facebook-on